Felkérésre az Európai Unió jelentősebb rendezői készítettek egy-egy darabonként 5 perces, összesen 25 epizódból álló filmet, „Vision of Europe” címmel. Tarr Béla a Prológus című munkájával iratkozott fel e gyűjteményes összeállításba.
„Egész életemben a kisemmizettek oldalán álltam, és olyan filmeket próbáltam csinálni, amelyek ezekről az emberekről szólnak. Az ő emberi méltóságukról. Amit nem megadni kell nekik, hanem felmutatni bennük.” - nyilatkozta egy lapnak. (Magyar Narancs, 2001)
Az egykor filozófusnak induló, majd hajógyári munkás és amatőr filmes kezdetben azt gondolta, hogy a világot meg kell változtatni a filmekkel. Tulajdonképpen ma is hisz ebben, de már csak feltételes módban. Előbb ünnepelték külföldön stílusteremtő mesterként, mint Magyarországon. Méltatói a csodálatos, pokoli, félelmetes, felemelő, archaikus, kozmikus, pesszimista, metafizikus jelzőkkel próbálják érzékeltetni filmjeinek hatását.
Ő ennyit tart ars poeticajának: „A valóságra figyelek, és nem a filmre.” Az itt bemutatott filmje is e koncentrált figyelemnek az eredménye.
Vígh Mihály, a rendező állandó alkotótársának zenéje pedig a látvány szerves részeseként segíti a nézőt a "valóság"-ra való odafigyelésben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése