Nagyon vigyázz, ha találsz egy kamerát!

Madarász István superDIGITAL című filmje. 

Élet vonal

Így összetörten, már a főcímben. Pedig még csak most gördült ki a gépalkotótól a fogaskerékfiú, hogy kötött pályáján lelkesen nekiinduljon az élet vonalon. A táj ködlő, távoli daruk és más fogaskerékpályákon gördülők sziluettjei suhannak el a háttérben. A fiú halad, törvény az, hogy haladni kell. Boldog, mert halad, örül, mert szeret, s a géptestben lakozó nagyon-sem géplelke megéli mindazt, ami minden látszat ellenére még valóban emberi. A szeretet legtermészetesebb – a gépvilágban azonban mégis a legtermészetellenesebb aktusára is képes: az áldozathozatalra. Még sincs azonban teljes megsemmisülés, széthulló darabjai ugyanis diadémként élnek tovább a szeretett lény/lány homlokán. 

Hatpercnyi kozmikus létezésesszencia, katarzis nélkül, de vigasszal. 

A posztmodern lemondott már a vigaszról, s ez az égbekiáltó bűne. A valódi alkotók sohasem teszik ezt, bármennyire is egyre messzebb sodródik a világtól a remény. 

A még pimaszul fiatal Ducki Tomek (1982) magyar-lengyel animációs filmrendező, grafikus, annak ellenére, hogy bár minden ízében érti a ránk omlani látszó gépvilágot, mégis képes csöndes szomorúsággal a vigasz hangján megszólalni.

Tolerencia

A szinte teljesen azonos, de mégis csak eltérő kultúrák irracionális, gyilkos szembenállásáról szól e több jelentős díjat is elnyert animációs kisfilm.

Az egymással szembeni oktalan türelmetlenségről a Balkánon élő alkotónak komoly tapasztalatai lehetnek, ezért lehet így egyetemes üzenete is a világ számára. Ivan Ramadan, az akkoriban még csak 25 éves szarajevói építészhallgató munkája ez az első független gyártású 3D-s bosnyák animáció.

A 2008-as Szarajevói Filmfesztiválon ezt az alkotást értékelte a legnagyobb elismeréssel a zsűri. Zene: hagyományos népzene és Mostar Sevdah Reunion.

Valójában jó érzés élni. Izgalmas.

„Néhányan azt mondják, az élet nehéz. Mesebeszéd. Valójában jó érzés élni. Izgalmas.”

E szavak Kuroszava Álmok című filmjének utolsó jelenetében, a „VÍZIMALOM FALVA" epizódban hangzanak el. Egy fiatalember, az Utazó, a Faluban összetalálkozik egy idős férfival, aki a beszélgetésük alatt egy elhasznált vízimalom kerekét javítgatja. Mögöttük egy patak csobog. Az Utazó nagy érdeklődéssel hallgatja az Öreg motyogását.

Kuroszava a film készítése idején éppen 80 éves, több mint 20 filmen van már túl, amelyek közül sok a XX. századi filmművészet legjelentősebb alkotása, így tehát bizonyára érdemes meghallgatni az „Öreget”, mit mond egyik legutolsó munkájában.

A jelenet a beszélgetést követő halottas menetet mutatja be Shinichirô Ikebe zenéje alatt.

Utazó: Jó napot.

Öreg: Jó napot.

Utazó: Hogy hívják ezt a falut?

Öreg: Nincs neve. Mi csak a „A Falu"-nak hívjuk. Néhányan Vízimalom Falvának hívják.

Utazó: Minden falusi itt él?

Öreg: Nem. Más helyeken is laknak.

Utazó: Itt nincs elektromosság?

Öreg: Nincs rá szükség. Az emberek kényelemből kezdték használni. Azt hiszik minden a kényelem. És eldobják azt, ami igazán jó.

Utazó: De mi van a világítással?

Öreg: Vannak gyertyáink és lenolajunk. De éjszaka nagyon sötét van. Igen. Ezt jelenti az éjszaka. Miért legyen éjszaka olyan világos, mint a nappal? Nem szeretem, ha éjszaka világos van, nem láthatom a csillagokat.

Utazó: Magának sok rizse van. De nincs traktora amivel termessze?

Öreg: Nincs szükségem rá. Vannak teheneink és lovaink.

Utazó: Mivel csinálnak meleget?

Öreg: Legtöbbször tűzifával. Nem érezzük jónak, a fák kivágását, de elég dől ki magától is. Felhasogatjuk azokat és tűzifának használjuk. És ha faszenet csinálna fából csak néhány fára van szükség és olyan meleget ad, mint egy egész erdő. Igen, és a tehéntrágya is meleget ad. Emberhez méltó életet próbálunk élni. Ez az élet természetes módja. Mára az emberek elfelejtették, hogy ők is csak a természet része. Mégis úgy pusztítják a természetet, mintha attól függne az életük. Mindig azt hiszik, valami jobbat értek el. Különösen a tudósok. Lehet, hogy okosak, de a legtöbb nem érti meg a természet szívét. Csak olyan dolgokat találnak fel, ami végül mindenkit boldogtalanná tesz. Mégis büszkék a találmányaikra. Ami még rosszabb, hogy mások is. Úgy néznek rájuk, mintha csodát tettek volna. Imádják őket. Nem is tudják, de elvesztik a természetet. Nem látják, ahogy tönkreteszik. A legfontosabb az embereknek a tiszta levegő és víz és a fák, a fű nekik terem. Minden mocskos lett örökre szennyezett. Piszkos levegő és víz bepiszkolva az emberek szíve.

Utazó: Idefelé láttam, hogy néhány gyerek virágot helyezett egy kő mellé a hídon. Miért?

Öreg: Oh, az. Az apám mondta egyszer. Régen egy beteg utazó halt meg a hídnál. A falusiak sajnálták, és eltemették pont ott. Egy nagy követ helyeztek a sírjára és virágot raktak rá. Szokássá vált, hogy virágot viszünk oda. És nem csak a gyerekek. Minden falusi virágot helyez el ott, mikor arra jár, de sokan nem tudják miért.

Utazó: Ma valami ünnep van?

Öreg: Nem, egy temetés. Furcsának találja? Egy szép boldog temetés. Így jó a nehéz munka és a hosszú élet után köszönetet mondani. Itt nincs templom vagy pap. Ezért a falusiak viszik a halottat a hegyre a temetőbe. Nem szeretjük, mikor fiatal szülők vagy gyerekek halnak meg.

Nehéz egy ilyen veszteséget megünnepelni. De szerencsére a falusi emberek a természetre bízzák az életüket. Így hosszú életet élnek. Az asszony, akit ma temetünk 99 évet élt. Bocsásson meg, de csatlakoznom kell a menethez. Az igazat megvallva ő volt az első szerelmem. De összetörte a szívem és elhagyott másért.

Utazó: Egyébként, hány éves ön?

Öreg: Én? Száz plusz három. Jó kor, hogy meghaljunk. Néhányan azt mondják, az élet nehéz. Mesebeszéd. Valójában jó érzés élni. Izgalmas.

Fordította: Allard