Az Oscar- és mindenféle más díjas (további elismeréseiről innen) holland animációs rendező olyan módon képes pár percben az emberi élet legfontosabb kérdéseinek a legvégsőbbekig összesűrített esszenciáját adni, mint rajta kívül tán senki más nem. Az Ember-Ember, Ember-Küldetés, Ember-Teremtő viszonyok nagy-nagy ismerője ő. És aki jó ember, az minden másban is képes jó lenni! Álljon itt a bejegyzés végén pár példa arra a munkáiból, hogy ízléssel, emberszeretettel, még az oly holt tevékenység, mint a reklámfilm-készítés is, átnemesíthető, még az is élettel teltté tehető.
A szerzetes és a hal (The Monk And The Fish) - 1994
A kövér és gondtalan szerzetes egy napon mit sem sejtve horgászni indul, és majdnem kifog egy játékos halat, amelyik aztán valahogy mindig kicsusszan a kezei közül. A szerzetes ettől kezdve mindelszántabban akarja ezt a jószágot, de az újra és újra kijátssza őt. Ezért megpróbálja horgászbottal, hálóval, íjjal, ravasz trükkökkel megfogni, könyveket lapoz fel, tanulmányokba mélyed, de a hal, úgy tűnik, nem lehet már sohasem az övé. Közben e hajsza észrevétlenül a szerzetes és a hal végeláthatatlan közös spirituális utazásává lényegül át, s egy feledhetetlen példázattá lesz az emberi természetünkről.
A sok-sok díjat elnyert film hagyományos animációs technikával, ecsettel, tussal, akvarellel és számítógéppel készült. A muzsika Arcangelo Corelli La Follia című műve.
Apa és lánya (Father and Daughter) - 2001
IMDb
Egy apa egykor boldogan együtt kerekezett a kislányával, majd egy napon csónakba szállt és örökre elhajózott. Aztán múltak az évszakok, és lassan elmúlt maga az élet is. A kislányból hamarosan kamasz lett, és gyorsan felnőtt nő, majd öreg néni, de mindvégig ugyanúgy tekerte tovább a kerékpárját, mint egykoron az édesapjával. Michäel Dudok de Wit filmje a csöndes, életen át tartó vágyakozásról szól, és rólunk, mindannyiónkról. 8 perc 30 másodperc szomorúság, mely végén mégis van feloldozás. A szénceruzás és szoftveres technikával készült munka szinte minden filmfesztivál díját elnyerte, többek között 2001-ben az Oscar-díjat is.
The Aroma of Tea - 2006
IMDb
A filmben egy kis pötty vándorol elszántan egy végsőkig absztrakt, de ismeretlenségében is ismerős emberi tájékon, közben a szívünk szakad meg érte, hogy csak érjen már el a végső céljához, érje el a megnyugvását, a harmóniáját. Dudok tán legérettebb, legkiforrottabb munkája e filmecske, ahol minden mozzanatnak, tollvonásnak elódázhatatlan jelentősége van, mert ez maga az élet, a mi egyszeri életünk. A rendező muzsikus „alkotótársa” ezúttal is a barokk zeneszerző, Arcangelo Corelli mester volt.
Michaël Dudok De Wit három reklámfilmje
Ötletesség, gondolatiság, emberség, annak ellenére, hogy „csak” egy amerikai telefontársaság reklámfilmje.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése