Mondám néktek „Ti Istenek vagytok A Dicsőséges Magasságos fiai, de meg kell halnotok, mint férfiaknak, és hercegekhez méltó módon elesni”
82. Zsoltár
Valahol egy kolostorban, Algéria hegyei között békében él egymás mellett nyolc francia szerzetes és muszlim testvéreik. Ám az erőszak és a terror lassan eluralja az egész környéket, ami embert próbáló kihívás elé állítja Isten szolgáit. A szerzetesek dilemmája az, hogy az újonnan fellépő muszlim szélsőségesek terrorja miatt katonai biztosítással távozzanak-e, magukra hagyva ezzel a falubelieket, vagy maradjanak, s ezzel a szinte biztos halált válasszák?
A 2010-es cannes-i filmfesztivál megtörtént eseményeket feldolgozó nagydíjas alkotása bizonyságul szolgálhat azok számára, akik a vallásos hitet elavult babonának, elmaradott társadalmak ópiumának vagy csak a valóságot elfedő önhipnózisnak gondolják: a kilencvenes években játszódó film szerzetesei a legmagasabb erkölcsi minőségű emberi életet élik meg Algéria hegyei között.
A film a 2011-es cannes-i filmfesztiválon három díjat is nyert: fődíj, legjobb mellékszereplő (Michael Lonsdale, az orvos, Luc szerepéért) és a legjobb operatőri munka (Caroline Champetier).
A film két óra lassú időtlenség egy gyönyörűséges földi és égi tájban, e filmet valószínűleg később majd a XXI. század eleji filmművészet egyik legjelentősebb alkotásaként fogják számon tartani. Feltétlenül érdemes rászánni a szemlélődő figyelmet.
Emberek és istenek
(Des hommes et des dieux / Of Gods and Men)
színes, feliratos, francia filmdráma, 122 perc, 2010
rendező: Xavier Beauvois
forgatókönyvíró: Xavier Beauvois, Etienne Comar
operatőr: Caroline Champetier
vágó: Marie-Julie Maille
producer: Etienne Comar
gyártó: Armada Films, Why Not Productions
szereplők:
Lambert Wilson (Christian)
Michael Lonsdale (Luc)
Olivier Rabourdin (Christophe)
Philippe Laudenbach (Célestin)
Jacques Herlin (Amédée)
Loïc Pichon (Jean-Pierre)
Xavier Maly (Michel)
Jean-Marie Frin (Paul)
Kritika:
PORT.hu, 2011. január 26.: Hinni vagy elmenekülni?
Filmtett, 2011. január 27.: Egy csendes kálvária operája
Index, 2011. február 1.: Döntöttek, meghaltak
Mancs, 2011. január 27.: Emberek és istenek
Emberek és istenek (1. rész)
Emberek és istenek (2. rész)
Christian testvér hitvallása:
„Ha ez valaha is megtörténik, manapság gyakran megtörténhet, hogy a terrorizmus áldozatává válunk, mint itt a külföldiek, szeretném a közösségemet a templomunkból, a családomat arra emlékeztetni, hogy életemet Isten adta, mint ezt a helyet is. Elfogadom, hogy az Úr rendelkezik minden élő teremtmény felett.
Nem volt számomra idegen e kegyetlen elhurcolás. Az én halálom ugyanolyan, mint oly sok más erőszakos halál. Sorsa a fásultság és feledés. Eleget éltem ahhoz, hogy tudjam, bűnrészese vagyok a gonosznak. Igen, elterjedt a világban és a gonosz engem sújtott, vakon.
Soha nem kerestem ezt a halált. Nem fogom örvendetesnek érezni, hogy ezeket a szeretett embereket vádolják meg az én véletlenszerű meggyilkolásommal. Tudom, hogy megvetést éreznek ezek az emberek iránt válogatás nélkül. És tudom, hogy ez az iszlámnak, egy eltorzult változata. Ez az ország, és az iszlám számomra valami teljesen más. Egy test és egy lélek.
A halálomat természetesen hamar kisajátítják azok, akik engem naivnak vagy idealistának tartanak, de tudniuk kell, hogy meg fogok szabadulni egy égető kíváncsiságtól és ha Isten is úgy akarja, látni fogom az Atya tekintetét közösen az iszlám gyermekeivel, hiszen őket ugyanúgy tekinti.
Ez a köszönet magában foglalja az egész életem beleértve mindenkit, természetesen tegnapi és mai barátaimat és benneteket is, barátaim az utolsó pillanatban, akik nem tudták, hogy mit cselekszenek. Igen, benneteket is.
Kérjük irgalmadat és ez a búcsú.
Szeretném ha, és remélem, találkozunk újra a boldog lelkek Paradicsomában, ha Isten is úgy akarja közösen, az Atya színe előtt. Ámen. Insha'llah.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése